Becsukom a szemem és megint rád gondolok, de nem nyitom ki soha, mert tudom, csalódok. A kezemet ismét a szívemre teszem, mindig csak azt súgja: Te kellesz nekem. Egyedül sétálok este az utcán, de nem vagy itt, hogy hozzám bújjál. Úgy érzem magam távol tőled, mint a hideg jégbe zárt lélek. De egyszer csak valami furcsa történt velem, jaj! Csak az, hogy felébredtem. Nélküled! Hirtelen eltűntél, álom volt csupán arra sem volt időm, hogy válaszoljak rá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése