Rémüldözés közben végre sikerült ráébrednem, hogy egészen eddig mennyire féltem. Féltem, mert nem láttam magam előtt a jövőt, féltem, mert nem tudtam mit kezdjek az életemmel, és féltem, hogy mi lesz, ha nem jövök rá. És mindenek felett rettegtem attól, hogy az idő könyörtelenül halad előre, és előbb-utóbb túl késő lesz. Azonban mégis, ha most nem állok meg, ha továbbmegyek, talán egyszer én is megtalálom, amit keresek…talán egyszer én is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése