2010. december 28., kedd

:'(

A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehet az élőhalottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.
\Stephanie Ericsson\

2010. december 27., hétfő

i love you no more.

De ha szorosan vesszük, minden gépies a földön. A csókolódzás is gépies. Mióta a világ világ, úgy csókolódzunk, hogy a férfi a száját rátapasztja a nő szájára, egy darabig szívja, aztán eltávolodik tőle, újrakezdi a műveletet. Aki észreveszi, hogy ez egyhangú, s azon töri a fejét, hogy a csókolódzás terén valami "újítás" kellene, például, hogy a férfi piros papírsipkát tegyen a fejére, a nő pedig kis ezüstcsengettyűt a fülére, s a félhomályos szobában a Tűzvarázs-t játssza egy jeles művész és láthatatlan inasok perzsaliliom-illatot fújjanak rájuk, azt én nem "vakmerő, forradalmi lélek"-nek nevezem, hanem valami egészen másnak, az nem a csókolódzás új művészetét teremti meg, az egyszerűen unja a csókolódzást, az egyszerűen nem tud csókolódzni, az egyszerűen nem szerelmes többé.

2010. december 23., csütörtök

you're.


Az vagy, akinek hiszed magad. Ne ismételgesd folyton, amit a „pozitív gondolkodás” hívei sulykolnak, hogy „igen, szeretnek, igen erős vagyok, igen, meg tudom csinálni”. Nem kell mondogatnod, hiszen ezt már tudod. És ha kétségeid támadnak – márpedig ez a fejlődésnek ebben a szakaszában ez gyakran megesik – csak tedd azt, amit mondtam. Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerűen nevess. Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságaidon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz.  Most menj vissza azokhoz az emberekhez, akik azt gondolják rólad, hogy mindent tudsz. Győzd meg őket arról, hogy igazuk van – hiszen mindnyannyian tudunk mindent, csak az a kérdés, hogy elhisszük-e.

2010. december 20., hétfő

ginko.


E keletről gond­ja­imra bízott fának levele a tanult főt oko­sítja tit­kát fej­tet­vén vele. Egyet­len élő levél­két látunk ket­té­válva mi? Vagy kettőt mik eltö­kél­ték: egy­nek fog­nak látszani? E kér­désre, mit meg­ol­dott elmém választ így adok: nem sejteti-e dalom, hogy egy s mégis kettős vagyok?
(Kál­noky László fordítása)

2010. december 19., vasárnap

past.



Remélem emlékké válok majd idővel, és... A múltad leszek, ha akarod, ha eszedbe jutok majd, ha eszedbe jut a mosolyom, néhány kedves szavam, az érintésem... Ez leszek én: egy megfakult emlékkép, mely rád nevet. Múlt leszek, mert a jövőd nem lehettem.

2010. december 18., szombat

i'm fine without you.


"Már nem szeretem, Már nem kell, megvagyok nélküle" Ismerős? Ez amikor hazudunk magunknak.. Mivel még hogy szeretem, kell és egyáltalán nem vagyok jól nélküle. Ez a legrosszabb.. Mikor kívülről mosolyogsz és jókedved van.. Míg belül sírsz. Sajnos az életben nincsen vissza-gomb mert ha lenne akkor mindenki használta már... de bele kell törődnünk a valóságba...

2010. december 15., szerda

hand in hand.

Az életünket totális zűrzavar övezi, de van egy pillanat, amikor ez csak egy múló állapotnak tűnik:
Amikor 2 kéz találkozik, s összesimulnak, az ujjak szenvedélyesen összefonódnak. Ekkor megszűnik a káosz, s a világot tökéletes csönd fedi. Eztán a kezek elszakadnak egymástól, s soha többé nem találják már egymást. A csönd megtörik, s a szomorúság, mint az éj leple, ránk borul. Ez a Szerelem...

2010. december 11., szombat

fear.


Rémüldözés közben végre sikerült ráébrednem, hogy egészen eddig mennyire féltem. Féltem, mert nem láttam magam előtt a jövőt, féltem, mert nem tudtam mit kezdjek az életemmel, és féltem, hogy mi lesz, ha nem jövök rá. És mindenek felett rettegtem attól, hogy az idő könyörtelenül halad előre, és előbb-utóbb túl késő lesz. Azonban mégis, ha most nem állok meg, ha továbbmegyek, talán egyszer én is megtalálom, amit keresek…talán egyszer én is…

2010. december 10., péntek

duplicity.

Sok ember olyan, mint a kaméleon: tetszéseként válthat színt. Sok olyan, mint a vitorla: magában mozdulatlanul áll, de minden támadó szélnek enged, s annak változásaként változtatja irányait, most éjszak, majd dél felé. Sok ember eszközzé tétetik, mert egyébre nem való. Sok eszközzé teszi magát, hogy saját céljait elérje.

2010. december 7., kedd

you.

Becsukom a szemem és megint rád gondolok, de nem nyitom ki soha, mert tudom, csalódok. A kezemet ismét a szívemre teszem, mindig csak azt súgja: Te kellesz nekem. Egyedül sétálok este az utcán, de nem vagy itt, hogy hozzám bújjál. Úgy érzem magam távol tőled, mint a hideg jégbe zárt lélek. De egyszer csak valami furcsa történt velem, jaj! Csak az, hogy felébredtem. Nélküled! Hirtelen eltűntél, álom volt csupán arra sem volt időm, hogy válaszoljak rá...

2010. december 6., hétfő

fate.


Az emberek azokat az eseményeket, melyeket nem lehet tudatosan elkerülni, "sorsnak nevezik".Egy olyan világban, ahol attól függően ér szerencse vagy szerencsétlenség, hogy a sorsod mit szánt neked, hagyni fogod, hogy a sorsod döntsön helyetted? Jobb sorsot akarsz majd magadnak? Vagy megpróbálsz harcolni az ellen? Ez a te döntésed..

2010. december 5., vasárnap

something.

Ha rájössz valamire az részed marad. Tudod. Hogy kimondod e valaha? Az más. Talán sosem adod mások tudomására azt amire rájöttél. Lehet, hogy hazugságon kapod a másikat és az soha nem tudja meg, hogy lebukott. Nem tudja mert Te tudod de nem akarod, hogy tudja mekkora fájdalmat okozott. Sosem vallanád be neki, hogy képes ekkorát okozni. Talán azt hiszed ha kimondod az sokkal erősebb mint a fájdalom amit érzel... Talán végleg felrúgsz vele valamit amibe eddig minden energiáddal kapaszkodtál. Kapaszkodtál. Megérte? Megérte ha nem kaptál cserébe őszinteséget? ...Talán igen... ...Talán nem...

2010. december 1., szerda

in past.

El elmúlandó érzések , minden kapcsolat elmúlik  bármilyen erős is a szerelem , a barátság ,végül elhanyagoljátok egymást minden egyszer Igy lesz, csak a családod az ami nem hagy téged cserben. De vannak akkor is kivételek... Sajnos ez igy van...