lation.

Életünk legfőbb magányossága abból fakad, hogy nem szánjuk el magunkat a cselekvésre, nem vágunk bele a dolgokba. Folyton elfojtjuk belső viharainkat, és kényelmesen inkább arra hajlunk, hogy halogassuk, csak próbálgassuk a ránk váró feladatokat.

go away.

eternity.

Mi az örökkévalóság? Ez a kérdés mindenkiben megkérdőjeleződik.. Örök élet.. Örök szerelem.. .. Elsőre minden nagyon csodásan hangzik de ez a való életben.. sokkal szomorúbb mint gondolná akárki.. Miért akarnál örök életet? Miért akarnál örök szerelmet? .. Vajon tényleg örökké akarod mindezeket?..  Örökké élni és a szeretteidet egyiket a másik után látod meghalni?.. Elgondolkoztató kérdés..

real pain.

Az igazi fájdalom nem külsőleg mint mondjuk összeverekedsz valamelyik barátoddal. Az igazi fájdalom az amikor egy olyan személy aki fontos számodra és igazán szereted szavakkal megbánt. Az a fájdalom leirhatatlanul borzalmas. Akkor a lelkedben egy világ összeomlik. Nem tudsz mást csak sirni  és az a kérdés merül fel benned hogy : miért ? Szerelmesnek lenni , Hűséges barátnak lenni , Egy kedves embernek lenni és most ezt visszakapni.. miért ? Mert vannak olyan emberek attól függetlenül hogy jó szándékunk van , bennük csakis a rossz szándék jelenik meg.. Talán azért mert ők ezekben a dolgokban az örömet lelik meg és viccesnek találják.. Az a legnagyobb baj hogy a világon számtalan ilyen ember van.. Ezért kell megválogatnunk barátainkat és szeretőinket. De a világon olyan ember is van aki megbecsüli hogy kedvesek vagyunk vele és ezekért az emberekért igazán megéri élnünk. Ezeket hivják barátoknak.

disappointment.

Azt hiszem, hogy csalódni csak akkor csalódhatunk, havalakitől valamit elvárunk. Azt, hogy szeressen, hogy értem éljen, hogy szépszavakat súgjon a fülembe, hogy másra soha rá ne nézzen, hogy örökké hű legyen.Vagy ha feltételezem arról a másikról, hogy csak engem szeret, csak értem él,hogy másra soha rá nem néz. Akkor lehet csalódni. De, ha én hiszek benned,akkor én nem csalódhatok. Mert hinni valakiben nem azt jelenti, feltételezni,az a másik mindent jól csinál, hogy az a másik tökéletes, mellette örökké süt a Nap. Hinni valakiben annyit jelent, ha már a szakadék fölé tart is, akkor is hinni, hogy nem fog leejteni. Ha mégis leejt,hinni, hogy azt is miattam tette.Mert a hit az vak. Ha látni akar, ha kinyitja a szemét,akkor elveszíti a varázserejét, és meghal abban a pillanatban. Attól kezdve átveszi helyét a tudás, Ami bizonytalan,ami cáfolható. Aminek korlátai vannak, ami lehúz. Hinni valakiben annyit jelent, hogy szavára járni tudni a vízen.

mask.

Tudod, én nem tudom, hogy az álarcok mögött, ott fent a színpadon melyik szereplő vagy Te, lehet, hogy a hősszerelmes, vagy a címszereplő nő, vagy a sikkes léptű tánctanár vagy Te, máig se tudom, kinek az álarcába bújtál, van, hogy ismerős a hangsúly, vagy egy mondat olyan, ami csak tőled jöhetett, valójában azt se tudom, milyen a Te versed, hogy hallottam már, vagy sohasem, hiszem, hogy mégis itt vagy, csak azt nem tudom, melyik álarc alatt vagy, minden szereplőben látni véllek, máskor mindenki idegen, sehol se talállak, vagy mindenki Te vagy, már nem is próbálom megfejteni a titkot, sírok az összes szereplővel, talán Te könnyezel, boldog vagyok, mikor nevetni látom a bohócot, de hogy melyikük vagy Te, hogy mennyi belőle a játék, s mennyi a valóság, lehet, az egész csak bohózat, az is, hogy a szavakból sokkal többet kellene értenem, de ha ma azt hiszem, értem, holnapra elfelejtem, miért is hittem azt, talán én vagyok egyedül, aki a játékot komolyan veszi, aki, ez az élet, azt hiszi, az igazságot talán soha nem fogom megtudni, ha nem is hallom a szavad, látni se látom az arcodat, abban bízhatok, az tart itt, hogy számodra talán még látható vagyok.

silent.

Túl sok dolog van, amiről sohasem beszéltünk. Amiről sohasem fogunk beszélni. Nem is tudom, miért kell ennek így lennie. De talán mégis tudom. Bolondok vagyunk. Zavarodottak, és félünk. Sohasem énekeltem neked hideg téli estéken. Nem dúdoltam a füledbe halk, összefüggéstelen dallamokat. Becéző, gyengéd dallamokat. Nem énekeltem előtted, és nem is táncoltam. Féltem, hogy megremegne a hangom, és te nem értenéd meg, amiről a dal szól. Féltem, hogy megremegne a térdem, és te nem látnád meg bennem a tündért. Csak egy fáradt, gyönge embert. És ezt nem akarom. Inkább hallgatok. Hallgatunk. Nézlek, és a lelkem legmélyében, egy elfelejtett, poros és sötét szögletben énekel és táncol valami. Amiről soha nem beszéltünk. És amiről soha nem fogunk beszélni.

candy boy.

never.

Csak álltam némán az ajtó előtt, és vártam.. vártam valakire, aki már- azt hiszem -, soha többé nem jön el. Mégis reménykedtem, hogy megmozdul a kilincs, kinyílik az ajtó, és ő fog ott állni. Ahogy telt az idő, egyre reménytelenebbül vártam, lehajtott fejjel, megtört szívvel. Mikor zajt hallottam, újra felcsillant a szemem, reményekkel teli szívvel bámultam az ajtóra. Fájdalommal a szívemben, és könnyekkel a szememben vártam, és éreztem, hogy rohant az idő. Mégsem jött senki. Egy nap elkezdtem távolodni az ajtótól, egyre messzebb kerültem, és egyre halkabban hallottam a kinti zajokat, és nem reméltem már, hogy te jössz be az ajtón. Már az ajtó is egyre kopottabb volt, megvénült az idő során. Egy nap már nem néztem az ajtóra. Szívem reménytelenül állt félre, megértette, hogy csupán az emlékeiben fogja újra látni a nyíló ajtót, és azt, hogy te állsz mögötte! Eljöttem hát, de a szívem egy része még mindig vár, csak vár, ott, a régi kopottas ajtónál...

past.

A múlton rágódva nyalogatod a sebeidet, amik valóban fájók lehetnek, de ezzel már nincs mit tenni. Elmúlt. Megváltoztathatatlan. Átgondolhatod százszor, felteheted ezerszer a mi lett volna ha kérdést, ezzel nem fog változni semmi. Semmi! Bezárt ajtó mögött élsz. Olyan ez, mint egy levegő nélküli szoba. Friss levegőt csak Te engedhetsz be ebbe a szobába. A múlt emlékei alapján cselekszel, reagálsz sohasem a jelenre felelsz. Nem veszed észre, hogy ez a helyzet már nem az.Soha ne nézz hátra, sohase foglalkozz a múlttal, ami elmúlt az örökké elmúlt, és a jövőre se gondolj, hiszen ami még nem jött el, az nincs itt. Ahogyan ugyanabba a folyóba sem tudsz kétszer belelépni, az életed is ugyanolyan: ez a nap már nem a tegnap és nem a holnap. Sose cipelj magaddal semmit a múltból a múlt nincs többé.

sad.

Olyan sírhatnékom van. nincs jó kedvem. de különösképpen rossz sincsen. olyan lágyan csöppennének ki belőlem a fájdalom szomorú érzései, mint ahogyan az eső esik most. lassan. lágyan. gyengéden. és mégis erősen, csak, hogy tudjam, csak, hogy érezzem, hogy valami nem jó, valami nem kerek, valami nem egész. Nem vagyok jól. nagyon régen nem éreztem ilyen rosszul magam. most megint az írásba menekülnék. vagy egy telefonba. hozzá. vagy neki. érte. Néha annyira nem értem magam. talán csak a fáradtság. talán a sok minden, ami a fejemben zúg, és nem hagy nyugodni. talán minden. s talán semmi. Eröltetném a gondolatokat, a jó érzést magamban, s talán benned is...de nem megy,... most nincs kedvem gondolkozni. mint az esőcseppek. nem gondolkoznak, hogy hová essenek. csak hullanak alá, és ha épp egy esernyő felfogja őket, akkor lassan csúszva lefelé, irányt változtatva érnek földet.
Most jó lenne egy esernyő az életemben. aki kicsit megfogja a csúszásom, egy kicsit lassít rajtam, egy kicsit megsímogat esés közben. Most Rá gondolok, Rá, akivel már annyi mindent megéltem. átéltem. az én esernyőmre...de jó lenne, ha itt lenne most mellettem...

 

goodbye.

Nincs rosszabb érzés, mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak. Elmész valahonnan s elindulsz valahová... valamiért... Hogy miért? Mert van okod. Vagy nincs. De valamiért biztos. Bőröndödbe bepakolod minden cuccodat, ruhákat, cipőket, könyveket, emlékeket, élményeket, gondolatokat, ráülsz, és összehúzod a zippzárat. Majd kicsivel később eltávolodsz, a vonat suhan ... és Te felejtesz. Egy idő után elhalványul minden, mi akkor sebet ejtett rajtad. Megsárgult emlékképek. Elhalkult hangok, mondatok. Elfelejtett emberek, tulajdonságok, helyek, épületek, kicsiny sarkok, lopott csókok. És ha egyszer majd ... még visszatérsz oda, a képek kitisztulnak és a hangok egyszer csak élesednek. Minden olyan lesz, mint régen volt... talán. ... Bár mégsem. Soha nem lesz olyan igazi... olyan első. De jó ígyis. Később megint ott vagy ... Boldogan, örülsz mindennek, szárnyalsz, szeretsz és barátkozol. Szép képek. Csak sajnos valahol minden véget ér.... mindig. Egyszer a jó emlékeknek is vége szakad, valaki elvágja a kötelet, onnatól megint kereshetsz valamit... valami szépet, aminek örülhetsz és újra megbarátkozhatsz vele. Örök körforgás. Csak ne kéne mindig elvágni azt a kötelet...

hurt.

heartbreaking.