Hinta..

Az élet olyan, mint amikor hintázol. Magasba emelkedsz aztán zuhanni kezdesz, de van egy pont, ami után a hinta megáll, vagy újra a magasba emelkedik. Te döntesz, hogy hajtod-e tovább, vagy tétlenül várod, hogy megálljon. Tudnod kell, hogyha tovább hajtod, akkor is lesznek még mély pontok és ha gyenge vagy, nem fogsz tudni tovább hintázni. De lehet épp mások állítják meg a hintát vagy mögéd állnak és meglöknek, segítenek majd visszahúznak. Nézz szembe az életeddel. Hajtsd bátran a hintád, ameddig lehet, légy merész, ne félj attól, hogy kiesel.. Mert mi van ha kiesel? Újra felülsz bár nem lesz ugyan az, és a régi, de megpróbálod tovább hajtani. Újra és újra. érzed az arcodba vágó szelet, a magasságot és azt hogy nem tudsz leállni mert kell és nem hagyhatod abba, még akkor se ha a zuhansz.. Tudod ott az a pont amikor megint emelkedni kezdesz, és csak magasabbra jutsz mint eddig. Aztán belejössz és megszokod. Éld át!

Sündisznók..

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket..

Minden..

Nagyon rossz tudomásul venni,ha valami nem úgy alakul,ahogy szeretnéd,de mindent még ezt is el kell viselned,mert ember vagy,és mivel ember vagy,sok csalódás és szenvedés ér.Igaz, hogy idővel már nem fáj annyira,de a seb,amit okoztak neked örökké ott fog tátongani a szíveden,és csak az tudja meggyógyitani, aki ezt ejtette,sőt lehet,hogy már ő sem tudja teljesen beforrasztani. Emberek vagyunk,szeretünk szenvedni,szeretünk gyötrődni, szeretünk fájdalomban élni...bár ezek nélkül talán az életünk nem is lenne teljes igazán.Ezek az apró vagy éppen nagy sérülések teszik néha mégis széppé az életünk.Az emberek az emlékeiknek élnek,van,amelyik rossz és fájdalmas,van amelyik kellemes és boldog.Van amelyikre nem szivesen emlékszel,és van,amelyik akkor is eszedbe jut,ha éppen semmi különöset nem csinálsz. Van,amelyikből tanulsz,van amelyik hiányzik,van amelyik szeretettel tölt el,van amelyik haraggal vagy gyűlölettel. Van,hogy éppen rosszkor rossz időben jut eszedbe egy-kettő. Van,mikor sirni akarnál rajtuk,és van mikor csak nevetni birsz. Az emlékek örökre benned élnek a fájdalommal és boldogsággal együtt.Lehet épp emlékszel egy szerelemre,egy emberre,akit nagyon szerettél,egy emberre,akit rég elvesztettél,vagy épp lehet egy idegenre,akit csak egyszer láttál.Az emlékek nyomok az életed útján,nyomok,amik elkisérnek a saját utadon.Az emberek ki be vándorolnak az életünkben,viszont az emlékeink örökéletűek.Ezekkel emlékszünk azokra,akiket elvesztettünk. Ezeket meséljük egymásnak,ezeken sírunk együtt,vagy nevetünk. Ezekből segítjük egymást,hisz az emlékekben tapasztalatok is rejlenek.Jótanács:Ne feledj el semmit és senkit sem,bármilyen bántó is volt,bármilyen rosszul is cselekedett,egyszer az életed része volt az,ami történt.Igaz,hogy a szép emlékeken sirni tudnál néha,és lehet szeretnéd,hogy újra megtörténjen, de úgyis minden úgy történik,ahogy megvan irva.Az is lehet, hogy újra megtörténnek a régi dolgok,hogy újra találkozol azokkal,akiket elvesztettél.Nem szabad szomorkodni sose,az élet néha nagyon tud fájni,de az ember erős és túl kelljutni mindenen!